Egy Tücsök filozófálgatásai

A kedvenc évszakom az ősz!Egészen kiskorom óta és ez soha nem változott,bár én annyi mindenben változtam. De most a tavasz jön,övé a staféta.Merthogy jön,én már látom,és érzem a levegőben,hallom a madarak dalában.A Nap is másként süt,a csípős hidegben is érzem az arcomon az erejét.Naponta harcot vív a téllel.És gyönyörű a harcuk!Amint a Nap sárgás-fehér fénye megcsillan a havas foltokon, és olvadásra kényszeríti őket,mikor már kilátszik a fagyos börtönétől megszabadult föld a hótakaró alól,szinte mosolyogni látom ahogy hólétől ázottan sütkérezik a napon.Igen,itt van az idő.Ez már nem az a sápatag téli fény,amely inkább a hópelyheken tükrözödő ezüstös fényjáték.Ez már Napsütés!Még akkor is ha néha az éj új réteg havat csempész titokban a tájra.Reggel a Nap újra,fáradhatatlanul munkához lát,mint már évmilliók óta,hogy visszahódítsa magának a Földet.A madarak is hangosabbak,hallod, ahogy kergetőzve-kiabálva csivittelnek a kopasz ágak között.Nem régóta hallod őket,tudom,csak pár hete hogy vissza tért a hangjuk. Ha neki állnék keresni a hó alatt a kertben, lehet hogy megtalálnám az első kis virágok első kicsiny hajtásait. Vagy ha felmennék a domboldalra, arra amelyik egész délelőtt a napon fürdik. Ott a dombon, lehet hogy megtalálnám az ágakon az első merész rügy kezdeményeket. De most itt kell üljek bent a szobában,így hát csak behunyom a szemem és elképzelem ahogy odakint süt a Nap,elképzelem,hogy már elolvadt a hó és zöldül a fű is.Elképzelem a madrakat ahogyan kergetőznek a harapóskék égbolt alatt.És elképzelem,hogy meleg van,balzsamos tavaszi meleg odakint.

És amit lehet, hogy nem érzel, nem látsz és észre sem veszed, az a levegőben van. Nem illat ez,és nem is fuvallat.Talán egy látomás...de tudom, érzem, hogy itt van a küszöbön és várja az ő pillanatát!