Egy Tücsök filozófálgatásai

Olyan régen volt...És mindent belepett a hó közben,vágyat,múltat álmot...

Csak nézek ki az ablakon és csodálom ezt a hihetetlen fehérséget,még a ég is fehér...És csend van,puha,bársonyos csend.De csak odakint.Itt bent nálunk a szobában meleg van és sárga fény.A szívemben is meleg van és boldogság, öröm és béke.Nem gondolok most semmi rosszra.Aminek majd jönnie kell úgyis jöni fog.Csak örülök a csendnek,annak hogy hó lepi a tájat és annak,hogy én ezt csodálhatom.És annak,hogy ha valaki a járdáról felpillant az ablakunkra,akkor nem csak engem lát,hanem mellettem azt a férfit,akivel együtt nézhetem a mindenséget.

Egy kor után,arra jön rá az ember,hogy így érdemes élni.Van aki másként találja meg a boldogságot,de aki olyan mint én annak ez lesz a menyország földi változata.

Csak nézem,ahogy a szél fújja a havat és ringatja a fenyves ágait.A gyerekek iskolából tartanak haza. Bent a radiátor zümmög és a meleglevelgő lobogtatja a fehér függönyt.Állok a függönynél, és meleg van.Meleg van a szívemben.Érzem az illatát,az érintését,az Ő érintését és semmi nem számít,csak a pillanat.A perc öröme.Feledtetni tudja velem a régmúlt esős,sáros,hideg ázós-fázós napjait.Mikor még Ő nem vigyázott rám és egyedül,elveszetten bolyongtam a sötétben. Nem is tudja,hogy ezért mennyire szeretem!

Néha úgyérzem több ember lakik bennem.Néha úgy érzem,hogy ha ennél is több dolgot éreznék szétszakadék.Ő tart egyben engem.Mert mikor ránézek,tudom,hogy megtaláltam az Angyalomat!!!